Kosárlabda/ Teremfoci

Gyergyó – Tiszaújváros párharcok voltak

Július 20-án, pénteken délután a gyergyószentmiklósi sportcsarnokban az évek óta zajló baráti és sportkapcsolat keretében Gyergyószentmiklós – Tiszaújváros kosárlabda és teremfoci mérkôzésre került sor. Az említett napon a két város öregfiúcsapatai léptek pályára. A kosárlabda mérkôzés elôtt a vendég tiszaújvárosiakat üdvözölték a régi gyergyói Old Boys csapat tagjai, nevezetesen: Szabó Rudolf, dr. Gereöffy Ferenc, Kémenes Ignác, id. Tóber József, Basilides Tibor, Kémenes Miklós, Bondár István.

Szemmel láthatóan jólesô érzés töltötte el a feleket a viszontlátáskor, régi közös élmények elevenedtek meg. Az évek elmúltak, a barátságok megmaradtak – állapíthattuk meg.

Ezután következett a kosárlabda mérkôzésre történô ráhangolódás, az ilyenkor szokásos bemelegítés, majd elkezdôdött a délután fénypontjaként beharangozott öregfiúk kosárlabda mérkôzése. A két csapat az alábbi játékoskereteket vonultatta fel.

Tiszaújvárosi Száraz Old Boys: Farkas József, Hajas Gábor, Jávorszki Péter, Poór Ferenc, Pöstényi Béla, Szabó Gyula, Száraz Lacika, Szendrey Tibor, Szilvási László.

Gyergyószentmiklósi Old Boys: Ábrahám Imre, Bencze Attila, Dézsi Zoltán, Gál András, Hobaj Levente, Köllô István, Lázár László, Madaras János, Madaras Péter, Szabó Csaba, Szabó Hunor, Rákosy Zoltán, Tóber József, ifj. Tóber Jocó.    

A barátságos hangulatú mérkôzés eredménye: Gyergyószentmiklósi Old Boys – Tiszaújvárosi Száraz Old Boys 56-40 (16-10, 23-5, 3-11, 14-14).

A kosármérkôzés után, mintegy levezetésként teremfoci mérkôzésre került sor. Ezt a találkozót is a gyergyói csapat nyerte meg 8-5 arányban.

Nem hagytuk ki a lehetôséget, és ez alkalommal megkérdeztük a vendégcsapat legrégebbi tagját Szendrey Tibort, aki – mind kiderült – erdélyi gyökerekkel rendelkezik.

- Mielôtt belemélyednénk a részletekbe, szeretném leszögezni, hogy én Gyergyóba nagyon rég jártam elôször. Akkoriban Bagosi tanár úr lánycsapata ellen játszottunk, jómagam a szatmárnémeti együttes edzôje voltam. Gyakran ellátogattunk Gyergyószentmiklósra, a gyergyóiak is többször voltak nálunk Szatmáron, ily módon ez a kapcsolat már nagyon rég létrejött, huszonéves kapcsolatról beszélhetünk. El kell mondjam, hogy Szatmárnémetiben születtem, majd 1992-ben kikerültem Sopronba, ahol négy évet tartózkodtam, majd ezután Tiszaújvárosba vezetett az utam. Ezt követôen a szatmárnémetiek meghívtak egy öregfiú kosárlabda tornára, ahol megismerkedtünk a gyergyóiakkal. Ez egész pontosan 1997-ben történt. Ez a találkozás nagy egymásra találás volt, akár azt is mondhatnám, hogy szerelem elsô látásra. Idézôjelesen szólva, egymásba gabalyodtunk, annál is inkább, mert rögtön megtaláltuk a közös hangot, a közös szórakozási lehetôséget. A kapcsolat elsô idôszakában, elsô éveiben, egész pontosan öt esztendôn keresztül évente kétszer találkoztunk. Ezután évente egy találkozásra került sor, egyik évben nálunk, a másik évben pedig Gyergyóban. Immár 15 éve találkozunk rendszeresen a gyergyóiakkal. Nagyon ôszinte, baráti szálak fûznek a gyergyói öregfiúk mostani és elôzô csapatához is. A jelenlegi gyergyói csapatot hozzánk képest zömében fiatalok alkotják, hisz nálunk 60 évesek is játszanak, én is ötvenöt vagyok. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy eljöhetünk, találkozhatunk és ápoljuk ezt a barátságot. A következô találkozó Tiszaújvárosban lesz. Ez a kapcsolat kissé eltérô, mint a hat erdélyi város csapatai által hagyományossá tett öregfiú találkozó. Mi is szerveztünk hasonló öregfiú tornákat, de az anyagiak miatt lecsökkentettük a mezônyt. Ezeken a tornákon rendszerint a foci tudásunkat is megcsillantjuk. Mindannyiszor boldogan megyünk vissza Tiszaújvárosba, az ottani sajtó is kérdez minket. Mivel én idevalósi vagyok, számomra ez már természetes, habár mindig megkönnyezem ezeket a napokat. A tiszaújvárosi barátaimról elmondhatom, hogy már jobban ismerik Székelyföldet és Gyergyó környékét mind az ottani vidékeket. Ennek a sportkapcsolatnak köszönhetôen sokan már családostól is jönnek Székelyföldre. A tiszújvárosi csapatban vannak olyanok, akik valamikor élsportolók voltak, habár ez most már nem igazán látszik, mert elteltek az évek. Jómagam Romániában játékosként B-osztályú csapatban játszottam. Tiszaújvárosban az NB I/ B-osztályban játszó csapat edzôje voltam 15 éven keresztül. Nemrég elvégezték gyermekeim az egyetemi tanulmányokat, s úgy éreztem, hogy abba kell hagyjam, hisz 30 évig, beleértve a szatmári idôszakot is, megszakítás nélkül edzôsködtem, kissé belefáradtam, jöjjenek a fiatalabbak. Nagyon jó játékos utánpótlásunk van, s éppen arról elmélkedtünk, hogy a következô alkalommal már saját gyermekeink jönnek majd Gyergyóba, hisz egy 8-9 fôs csapatot már ki tudnánk állítani gyermekeinkbôl. Számunkra nem az eredmény a fontos, habár tavaly sikerült gyôznünk. A gyergyóiak többet edzenek, jobb formában vannak. Igazából a mozgás, a találkozás, a határon túli magyarsággal való kapcsolat ápolás a cél. A Gyergyószentmiklóson töltött napok mindannyiunknak mindig feltöltôdést és örömet jelentenek. 

Rokaly Zsolt

Gyergyói Kisújság