2005 július 21, csütörtök 08:55
A Boston Celtics fiókcsapatánál, a New York állambeli Albany City Rocks együttesénél járt próbajátékon június 20-ától július 5-éig a tiszaújvárosi Phoenix KK serdülõ korú kosarasa, a 13 éves Benõcs Dávid. A fiatalembert erre az idõszakra le is igazolta a tengerentúli utánpótlás csapat (amely év közben kiharcolta a döntõbe jutást), így õ is részt vett a 132 csapatos, az egész Egyesült Államokat átölelõ országos korosztályos seregszemlén.
Az idõsebb korosztályból még sokan valószínûleg emlékeznek arra az egyszerû játékra (az activity õsére), melynek az volt a címe ,,Amerikából jöttem, mesterségem címere…”, majd mutogatás, rövid testbeszéd következett, mely után ki kellett találni a rejtvényként feladott foglalkozást. Nos, ha ez a játék még ilyen formában élne, akkor a 13 éves tiszaújvárosi Benõcs Dávidnak nem kellene sokat színészkednie, hiszen elsõ ránézésre jóformán azonnal kitalálható magasságáról, öltözékérõl, hogy egy kosárlabdázó a feladvány. Nem beszélve arról, hogy a fiatalember tényleg Amerikából jött, azaz érkezett haza a napokban.
A tengeren túlra édesapjával, Benõcs Tiborral utazott június 20-án, hogy két hétig a Boston Celtics fiókcsapatánál, az Albany City Rocksnál vendégeskedjen. Történt ugyanis, hogy a tavalyi országos gyermekbajnokság döntõje után a 197 cm-es magasságú, 48-as cipõt viselõ Dávid a Phoenix 91 pontjából 71-et egymaga szerzett. A lelátón akkor ott volt Kegye Roland menedzser, aki egy róla szóló filmanyagot kipostázott amerikai barátjának, az Albany-City Rocks egyik edzõjének, Jim Hartnak. Innen már sínen volt a dolog, a látottak alapján, rövid levelezést és telefonos értekezést követõen érkezett a meghívó, és villámigazolással azonnal a korosztályos csapat 32-es számmal nevezett játékosa lett. Ugyanis a kiutazás idõpontjában bonyolították le Memphisben június 26. és július 3. között az USA 13 éves korosztályának nemzetközi kosárlabda bajnokságát, melyre az indulási jogot az Albany évközben már megszerezte.
- Mikor megtudtam, hogy utazhatok, lázas angoltanulás következett – mondja Benõcs Dávid, - az iskolai tananyagon kívül különórákat is vettem. A New York-i repülõtéren Jim Hart várt bennünket, egyébként nála laktunk édesapámmal az elsõ héten. A csapattal való elsõ találkozásomkor ugyan kicsit izgultam, de aztán a pályán hamar megtaláltuk a közös hangot. Napi két edzés szerepelt a programomban, délelõttönként dobó és erõnléti tréningek voltak, esténként pedig a játéké volt a fõszerep, taktikai elemek tanulásával fûszerezve. Ami feltûnt, jóval gyorsabbak, pergõbbek voltak a foglalkozások, és természetesen maga a játék is, nem beszélve arról, hogy igen kemény test-test elleni párharc folyt minden labdaszerzésnél.
Az egy hét kemény munka után a csapat és a kísérõk 20 órás buszozás után érkeztek meg Memphisbe, ahol Dávid a csapat valamennyi mérkõzésén – szám szerint ötön – a pályán volt. – Óriási élmény volt számunkra a torna – veszi át a szót az édesapa. – Szinte hihetetlen, hogy milyen fantasztikusan népszerû a kosárlabda a tengeren túl. A mérkõzéseken nem volt ritka a több ezres szurkoló közönség. Dávid az állandó klíma miatt kis meghûléssel küszködött, de ahogy teltek a mérkõzések, egyre jobban ,,elkapta a fonalat”. Mutatja ezt a teljesítménye is, hiszen 9, 11, 15, 19, majd 25 pontot dobott. A csapat végül, fennállásának legjobb eredményét elérve, a középmezõny élén végzett. Nem csak én, hanem edzõje is elégedett volt a fiam teljesítményével, mint mondta, korához és magasságához képest ügyesen bánik a labdával. Viszont kiemelte, erõsödnie, erõsítenie kell. Hiszen náluk csak az érhet el a késõbbiekben eredményt, akinek a fizikai felépítése megfelel a kinti elvárásoknak. Véleményét alátámasztotta azzal, hogy ösztöndíjat ajánlott Dávidnak, vagyis, hogy a középiskolát jövõre már ott kellene kezdenie. Meg is néztük azt az iskolát, ahová járna, és azt a kollégiumot, ahol a többi sráccal együtt lakna. Még egy kérése volt, a nyelvet gõzerõvel tanulja.
A meseszerûnek induló történet elsõ fejezete itt véget ért, azaz a család legkisebb fia elindult világot látni. Hogy a történet hogyan íródik tovább, az csak Benõcs Dávidon, és egy kicsit a szerencsén múlik. Reméljük, hosszú, eredményes, sportsikerekben gazdag könyvnek nézünk elébe.
Kiss Péter |
AJÁNLOM AZ OLDALT
